Őriznek és védenek a rendőrök Óbudán – de leginkább dokumentálnak. Íme a példaértékű történet. ( Egy eset, 6 magasan képzett rendőr, sok papírmunka – mesélem.)
Néhány napja a házunkba - társasház Óbudán – rossz fiúk jártak, setét szándékkal. Az éj leple alatt kifeszegették a bejárati ajtót – amit minden évben egyszer kétszer kifeszegetnek.
Nincs ebben semmi meglepő – itt élünk a planétának ezen az árnyasabbik részén – tudjuk mire számíthatunk. Ilyen esetekben a feleségem – aki a közös képviselő, kieséses alapon, mivel senki más nem vállalta. ( Ő húzta a rövidet, cumi neki - megjegyzem, velem is így járt annak idején, és ettől a megtisztelő közösségi megbízatástól éppúgy nem tud szabadulni, mint tőlem.) Szóval a nejem ilyenkor bejelenti a biztosítónak a rongálást, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a társaság térítse meg a keletkezett kárt. Ilyen esetekre találták ki a biztosítást, amihez a lakóházunk is csatlakozott, fizetjük is a díjakat rendesen. A kárszakértő ekkor kijön, jegyzőkönyvez, fényképez – felveszi a feleségem adatait és elküldi őt a rendőrségre feljelentést tenni – mert kár ide vagy oda - egyből fizetni nem akar. ( A biztosító szemében nem vagyunk jó partner, mert nem csak a díjakat fizetjük, mint rendes ügyfél – ahogy azt Ők szeretik - hanem elvárjuk a kártalanítást baj esetén. )Tudja a kárszakértő, a rendőr és mi is – hogy nem fog történni más, csak születik majd egy papír, miszerint a tettes ismeretlen, nyomozás lezárva. Ekkor a biztosító – mint kinek mogyoróit csavargatják – rosszkedvűen fizet. ( Közben a feleségem kétszer elkéredzkedik a munkából és kivesz egy szabit – a közösségi ügyek intézése végett. )
Ezen a szép őszi nap éjjelén a zsiványok körbejárták az emeleteket – lakásajtókat feszegettek, sikertelenül. Általában be vannak csukva, néhol még kulcsra is zárva – nem beszélve a lakókról, akik zöme e kései órán otthonában leledzik, alussza békés álmát, míg az ajtónál motoszkáló ebben meg nem zavarja. Ekkor a zsiványok lehúznak a pince szintre, itt alszanak a kocsik és a elfekvő tárolni valók. Sorba bekukkantanak a tároló helységekbe, nem törődve a kulcsra zárt ajtókkal. ( A tavalyi akció során fogták a sporttáskám – benne a teniszcuccommal – majd a szomszédom kuckójából elemeltek cc.60 palack kiváló és különleges bort. Még mondja valaki, hogy „megélhetési bűnözők”. Finom urak és hölgyek jó ízléssel, akik márkás teniszholmik és díjnyertes borok megszállottjai. Nem bűnözők, szenvedély betegek. )
Mivel az értékes holmit már tavaly elvitték most csak a szomszédom robogóját találták használhatónak. A vastag lánc, amivel ki volt kötve egy oszlophoz azt sugallta a haramiáknak – persze vidd csak el, nekem már nem kell, semmi baj, veszek majd másikat.
Másnap aztán – mivel a szabik elfogytak – munka után szalad a asszony a rendőrségre megtenni a kötelező bejelentést. Két kiválóan képzett rendőr felvette a feleségem adatait és intézkedtek – kiküldik a járőrt, aki ellenőrzi a nejem szavahihetőségét. Jön két másik törvényőr, meggyőződnek, jegyzőkönyveznek – és felveszik a nejem adatait – majd kiküldik a helyszínelőket, mert ehhez az ügyhöz már ők kellenek. Legyen kéznél a telefon, mert a fiúk elfoglaltak, bármikor jöhetnek – jöttek is éjjel kettőkor. Hálóingre mackónadrág, le az utcára éjszakai fényképezés, jegyzőkönyv. Kell még a robogó tulajdonosa is – hát felkeltik, egy darabig nem tudja miről van szó – még azt sem, hogy fiú vagy lány. Ekkor az amúgy jámbor szelíd lélek asszonyom – tudjuk be ezt az álmatagságnak, a kései órának, vagy annak, hogy nem rendszeres nézője a Helyszínelőknek – kérdezi a biztosurakat : Muszáj ezt most és így? Nem lehetne holnap … napközben... gondolom, most úgysem mennek már a betörők után … én csak úgy ...
Huhh! … ezt nem kellett volna.
„Ez az eljárás menete” válaszolták - és felvették a feleségem adatait.
