Disznóól és benne a disznók

Amikor néhány éve Ferenc, haverjai társaságában - mely számomra mindenképpen belterjes hallgatóságot feltételez - szóval akkor és ott, a lankadt pöcsű hallgatóságot hasztalan igyekezvén felrázni arra ragadtatta magát nevezett országvezető, hogy kellő indulattal és szenvedéllyel talán hevesen gesztikulálva is ( ki tudja, utólag kiderült, hogy senki sem volt ott ) no itt, ebben a lendületes és saját sorsát is végleg meghatározó kirohanás közepette még a „ kurva ország” - más közegben indokoltan 12 karikás jelzésű - kijelentéssel is heccelte az ott jelenlevőket. Az előadó akkor talán nem is sejtette, hogy kis idő múltán - a zártkörű mulatság kereteit jóval meghaladó visszhangja kerekedik mindennek. Mégsem tűrheti el aki magyar, hogy csak „lekurvaországozzák” szülőhazáját, amiért alkalmasint akár a vérét és életét is adná.

Szervezés nélküli egységben - ami csak nagyon ritkán történik meg, amikor egyszerre dobban a szív és lép a láb, ráadásul egyirányba visz mindenkit a közös és nemes cél - jött az ilyenkor elkerülhetetlen igazságtevés.

Önérzetes honfitársaim flasztert és molotov-koktél ragadtak – vállról indítható rakétát nem találva a szokott helyén. ( de amit kap majd az a kurva kölök, csak kerüljön elő! ) Az est leszálltával az egyként gondolkodók nekimentek a tévészékház – ily késői órán a nagyközönség és a műsorokkal elégedetlenek előtt már zárva lévő - impozáns bejáratának. A rend óvására kivezényelt karhatalom testi épségét sem kímélő ádáz csata dúlt – mert senki, de senki ne merje egy magyar embernek szeretet hazáját „lekurvaországozni” ! Ha mégis volna olyan botor, hogy ezt megtegye, hát számoljon a következményekkel, mert nincs az a székházajtó, mely hosszasan ellenállhatna a nép dühének. Mivel akkor tájt már nincs friss molnárka a tévé-büfében és az isler is fogyóban, a felbőszült forradalmárok éhesen ugyan , de elégtétellel a lelkükben távoztak. Aztán csend lett. Aztán változás lett. Új országvezető – nem népnyúzó, mint elődei – megmutatva a helyes irányt kormányozza, a térképen pillangó formájú Titanikját  európai széllel szemben, a szabadság, az öngondoskodás és a gondolkodás egyre fogyó jégtáblái között.

Ma már elképzelhetetlen, hogy választott vezetőnk csak úgy „kurva ország”-nak nevezze hazáját.

Disznóólnak lehet mondani - az más!

Nem is szedi fel senki emiatt a kockaköveket. Ha mégis, akkor a kövekből – és a korábban lebontott parlamenti kordon maradványaiból - új templomokat építenek. Szükség is lesz rájuk, mert vasárnaponként az üzletek zárva lesznek. Legfőképpen pedig azért, mert előbb utóbb sorállás lesz a gyóntatószékek előtt - akkor, amikor az a sok fülkeforradalmár ( akik sokan vannak és most már elegen is ) hályogjától megszabadulva szembetalálkozik a felelőséggel.

Büdös tojások

WikiLeaks kapcsán eszembe jut egykori mesterem mondása, miszerint „ ahhoz, hogy teljes bizonysággal megállapítsuk egy tojásról, hogy az büdös – nem kell feltétlenül tudnunk tojást tojni. Sőt semmit sem kell tudnunk a tojásról - büdös és kész.” ( Jó, nem egy nagy mondás és lehet, hogy Tamás már rég nem is emlékszik rá, hogy ilyet valaha is mondott nekem – de mivel én akkor fiatal és tanítvány voltam – természetesen megjegyeztem egy életre. )

WikiLeaks egy vagabund társaság, akik naivan – vagy ál-naivan – elgondolták, hogy elég a sok hazugságból. Lerántják a leplet az eltusolásra szánt - amúgy vérlázító – dolgokról. A nyilvánosság aztán majd teszi a dolgát – a rossz fiuk rács mögé kerülnek, de legalább is sikereiktől és jogtalan dicsfényüktől megfosztva mellőzöttségbe taszajtódnak.

Így lenne helyes ez egy normális világban. Amikor egy gazemberről kiderül, hogy csúnyán félrevezette a jámbor sokaságot azon majd mindenki felháborodik. Akik szerették a csirkefogót, azok rögtön megtagadják. Akik nem kedvelték eddig sem, azoknak beigazolódik rossz előérzetük a fickóval kapcsolatban és még okosnak is érezhetik magukat. The end – stáblista.

Nos, a valóságban nem így zajlanak a dolgok. Valójában mindaddig, amíg jogerős és elmarasztaló bírói ítélet nincs a birtokunkban senkiről sem állíthatjuk, hogy egy disznó. ( bármennyire is annak tűnik – mintha a tojás csak akkor lenne „hivatalosan” büdös, ha pecsétes igazolás van róla )

Aki kijelenti egy szarháziról, hogy az mekkora geci – no, az nagy bajba kerülhet, ha nem várja ki a fellebbviteli eljárás végét. Az állítás igazságtartalma – közben és valójában - nem érdekel majd senkit. Ha nagyon nagy gazember a hírbehozott, akkor majd az „államtitok intézményének” varázsereje - ha kisebb zsivány, akkor egy menő ügyvéd védi majd meg minden további kellemetlenségtől. A rágalmazót meg példásan megbüntetik, hogy senkinek eszébe se jusson ezentúl – csak úgy megszellőztetni, kiszivárogtatni, fellebbenteni, leleplezni, utalni, sejtetni, vélni.

( Jól gondold meg eztán, hogy egy tojást - csak úgy félvállról – lebüdösőzől, bármennyire is csavarja az orrodat annak bűze. )

Szóval itt ez a WikiLeaks -es vezér, aki sokaknak és sokat tud kellemetlenkedni – hiszen mindenkinek van valami vaj a füle mögött. ( Ezt szokták mondogatni , de én erről nem tudok semmit. ) Szóval csak kutakodni kell és aztán világgá kürtölni – szégyellje magát a sok becstelen fráter. 

( Speciel nekem mindig is szimpatikus, ha megrángatják az oroszlán bajuszát. )

Ez a viselkedés sokaknak ( leginkább az oroszlánoknak ) nem kedvére való, ezért valami fogást kerestek a pasin – hiszen mindenkinek van stiklije - erről szól az egész. ( Csak kinek nagyobb, kinek kisebb a bűnlajstroma. ) Különben is, a legjobb védekezés a támadás!

A kellemetlenkedőt ezért nemi erőszak vádjával citálják bíróság elé. Majd a sitten lesz ideje gondolkozni és talán befogja a száját is – mert amiket mond az egyre kínosabb egyre többeknek. Svédországban lesz az eljárás. ( Ott, ahol az is nemi erőszaknak számít, ha egy zűrős éjszaka után az érintett hölgy - másnaposan, az előző estének azon részeit nagyon szégyellve, amire egyáltalán emlékszik – panaszt emelhet alkalmi partnerére akár azért is , ha volt aktus közben orgazmusa - de azért is , ha nem volt. )

Ügyes húzás – mármint ez az ellenlépés.

Hú, de izgatott vagyok – vajon mi lesz a vége?

Hajrá Julian!

( De miért van „dejavu” érzésem - és most hogy jutott eszembe az UDZ ügy? Hogy jön ez ide? )

Egy újabb boldog év jön!

Semmi kétség, minden a helyére került. Az elmúlt hónapokban nem is volt miről írjak. Minden a legnagyobb rendben van, ahogy azt megjövendöltem. Jó kezekben végre a nemzet sorsa!

Érezhető a sok változás. Percről percre jobb itt élni. Annyi év ostoba intézkedései után végre ez a kormány átlátja, hogy nekünk igazi magyaroknak mi a legfontosabb – és egyből cselekszik. Elő is vettem már a régi kuktát, a kamrában már erjed a cefre. ( Igazából eddig is főzött mindenki, akit ez éltet – de most legálisan butíthatja magát mindenki kedvenc májzsugorító, vakító löttyével anélkül, hogy aggódni kellene a besúgó szomszédjától. ) Köszönjük. Az állampolgárságot is. Ezek aztán tudják a fontossági sorrendet, hamár ekkora legitimációval lettek felhatalmazva ( kétharmad, vagy ha úgy jobban tetszik 52% - mindegy ez egy új matematika - te ezt nem fogod érteni ) .

Most, hogy végre a hírek is központosítva lesznek megszűnik majd az a szertelen, zagyva ellenpropaganda is. Borzasztó volt azt hallani, hogy azért gyengül a forint és mélyrepül a tőzsde, mert a szóvívőnk és kedvenc vidéki polgármesterünk ostobaságokat fecseg valami államcsődről. Ezzel a tőzsdei kilengéssel meg ki járt jól – kérdezte az a mocsok szabad sajtó. Mégis ki, hát az emberek! Ennyit sem tudtok.

Most ennek vége! Egy a zászló egy a hír. ( A többinek kuss! )

Nem fogunk úgy ugrálni, ahogy a nyugati tőke mondja – nem. Menjenek haza, ha tetszik - nincs rájuk szükség. Mi magyarok vagyunk. Élmény-sziget, kaszinó-város – huuh, fertő és mocsok. Rengeteg új épület, szálloda, étterem, bár, utak, járdák, parkok, munkahelyek – belegondolni is veszélyes. A pénzt amit befektetnek azt meg kamatostul kivinnék, mi? Egy fityiszt nektek Ábrahám gyermekei! ( Különben is rendes magyar ember nem fektet be sehova, nem kockáztatja a családja pénzét. Megvárja a támogatást vagy az eu-s pénzt, és azt költi ilyesmire – vagy egyből lenyúlja azt. ) A gazdagoktól el kell venni, ez a lényeg. Lebontja a gyárat és odébb áll – hát tegye.

( Nincs szükség az idegenszívű új-gyarmatosítokra, akiknek még a nevük sem magyar – nem úgy, mint az igazi magyaroké, mint ez a Bayer nevű.)

Szerzünk mi pénzt, ha kell a föld alól is. Ott van az a sok nyugdíjmegtakarítás. Mégis mit gondoltatok, hogy magatoknak, öreg napjaitokra, mi? Öngondoskodás? Felejtsük már el azt a vad-kapitalista illúziót. Már elfelejtetted, hogy sorsdöntő népszavazáson töröltetted el a vizit pénzt és a fizetős orvosi ellátást is. Szerinted, akkor ez a sok kedves határon túli szavazó hogyan részesülne orvosi vagy szociális ellátásba, ingyen ? Majd az állam gondoskodik mindenkiről. Te csak fizess be - majd a fiuk értenek hozzá és újra elosztják. Igazságosan. Megmondta a szőke csaj - igen a kifli-tolvaj, miért, te még nem voltál soha olyan éhes, hogy ne bírd ki a pénztárig? Ha olyan szegény lennél, mint Ő, akkor te is rákényszerülnél ilyesmire néha. Szóval megmondta - leírták neki egy papírra, ő meg felolvasta – eltőzsdézték az emberek pénzét. Most legyél hálás visszaveszik neked - ami maradt, gondolom. ( Valami csak maradt, mert most mindent ebből akarnak fizetni, évekig. Áh , olyan bonyolult ez az egész. ) Különben sem lesz erre a pénzre szükséged! Végre odakerül, ahol kevés van.

Ezek a liberális izék éveken keresztül csak annyi pénzt adtak az egyházi iskoláknak és kórházaknak, amennyit az önkormányzatiaknak. A szemetek! Most Zsolt elintézte, hogy kapjanak valami extra persely-pénzt. Köszönjük atyák a lelkes prédikációkat! Az oktatás és az egészségügy ezzel el is lett intézve. ( Aki hülye, megbukik majd, és elég lesz egy tankönyv is. Az orvosi pálya és a betegápolói meg egyre népszerűbb lesz. Mint az összes többi. Tiz év alatt egymillió munkahely, az húsz év alatt kétmillió és így tovább – tudod az új matek alapjait már lefektettük. )

Amúgy az idén minden rendes embernek több lesz a borítékjában. ( Akinek van borítékja persze és eddig is volt benne nem is kevés. Miért, talán sajnálod tőlük? Annyi évig vártak erre. ) A kincstár üres, miközben a lakossági megtakarításokkal tele vannak a bankok – mit gondolsz hova nyúlnak a fiuk, ha legközelebb megszorulnak?

Tehát kenyér az lesz és cirkusz is. A szórakoztatásra ne legyen gondotok. Kálmán csapata majd csinál nektek klassz tévéműsorokat is, mert ért hozzá, hiszen ő is a mi kutyánk kölyke – ahogy az alkotmánybírák, a főügyész és az elnök úr is. Ha te is annyi párt-rendezvényen lettél volna bemondó-fiú, már te is tudnád milyen műsorokat kell a népnek csinálni. Köszönjük Kálmán, és ne hagyd magad – tényleg sokmilliós tömeg volt a Kossuth téren anno, igazad volt.

Az ország első embere igazán telitalálat. Tuss. Hiába baszogatják a sok helyesírási hibával és pongyola fogalmazással – egy sportoló állja a csapásokat, még akkor is , ha zömében kispados volt egész életében. Most bezzeg. Csak jött szembe a kamerával szilveszterkor, majd megállt és megint jött. Annyira fess, hogy a kamera lengett ki többször, de ő nem. Nem csoda , ha megremeg a szerszám az operatőr kezébe , olyan remek beszéd volt.

Apropó sport, lesznek stadionok! Először a loki kap egy szép húsz-ezrest, hogy kényelmesen elférjen az a négy-ötezer drukker – ez érthető. De majd, ha minden faluba lesz kap a főváros is. Ó, a főváros is jó kézbe került, végre. Köszönjük a kampányba nyújtott segítséget az x-faktoros múmiának és a szőke sziklának is. Vége a herdálásnak. István óbudai polgármesterként arra volt a legbüszkébb, hogy nem halmozott fel a kerület adósságot. Vannak óbudaiak, akik szerint ez úgy lehetett, hogy nem csináltak semmit – de az nem került sokba. Rend lesz most a fővárosban is. Cigarettafüst és csöves mentes. Mindent felesleges építkezést leállítani – a pénzt kérjük az ablakba.

A metró meg nem kell. Az ezredfordulón is mondtuk már nem kell, nem értitek? Csak a gond van vele. Ezek is vettek kocsikat aztán nincsenek rendbe a papírjai. Gondolod, hogy zútty be az alagútba, azt hadd menjen - és a papírok? Itt szabványok vannak, minőségi bizonyítványok, engedélyek vaze. Az nem tréfa dolog – szarunk rá, hogy máshol is ilyenek járnak gond nélkül. Kell egy ember aki ért ehhez, ez a Dávid gyerek jó lesz. A menetrendet kurvára tudja, meg minden tananyagot, mert most jött a sulipadból, mert elég fiatal hozzá és családja is mellette áll. Majd ez csinál nektek giga-tömegközlekedési vállalatot, úgy ahogy kell.

( Tömeg becslésben meg Kálmán a legjobb, punktum. )

Ha nem tetszik, mehetsz kocsival is nyugodtan, már mi szedjük a parkolódíjakat, nyugi. ( Persze, hogy drága az a kurva benzin, de mégis mire költenél, ha nem erre. Benzin árban is ez a kormány a legjobb. ) Meg a svájci frankba is és még annyi mindenben – csak figyeljétek az eseményeket és hallgassátok újra a szabad-európa rádiót.

Ezért is nézek én bizakodva a jövőbe.

Hajrá 2011!

Mi magyarok mindig tudjuk, kire kell szavazni!

Hát megtörtént, túl vagyunk rajta – okuljunk, elemezzünk és örüljünk!

A nép – az istenadta – felhatalmazhatta végre régi-új vezérét, csináljon eztán amit csak akar. Azt is fogja tenni a kiéheztetett klientúra két elvesztett választás után. Némelyikük kicsit bele is betegedett a végtelen hosszúnak tűnő nélkülözésbe. Egy turista egyenesen Mr. Bean-hez hasonlította az örömittas főnököt a Vörösmarty téren és Istvánt is rossz bőrben látta – mentségére, nem itt él, azt lát amit akar. Mások azt rebesgették, hogy válással fenyegetőzött a vezér neje – ha megint nem sikerülne. Tudjátok mennyi gyerek-tartást kellene fizetni ennyi gyerek után? Láttátok a vagyon-nyilatkozatot? Ugyan, miből fizetne szegény - inkább nyert.

A magyarok kiböjtölték az elnyomás éveit – ebben is jók vagyunk - most jöhet a dőzsölés, itt a dicsőséges visszatérés. Ezúttal mindenki nyert és nyerni fog. Akinek eddig szar melója volt annak jobb lesz, akinek csúnya felesége van, annak szebb lesz!

Nem kell fukarkodni az olyan jelzőkkel sem - mint a „történelmi jelentőségű” - hiszen felesküdött a vezérének két és félmillió honfitársunk. Sőt, az egész ország besárgult – és ezt mi szeretjük, magyarok – szeretünk a többséghez tartozni. Most mindenki bolsevik lett, egyet gondol, egyet akar, egyfelé néz – cél a demokratikus egypárt rendszer. Kicsit még furcsán cseng ez a szóösszetétel, de majd megszokjuk. A győzteseknek most nem kell attól tartaniuk, hogy számon kéri valaki az ígéreteket – mert bölcsen – nem ígértek semmit. ( Mellesleg ismerek olyat, aki párt alapítást – a Biztosan Nem Szavazok Pártját - tervezi. Szerinte most is ők lettek volna a legtöbben – de ezzel most ne is foglalkozzunk – idegenszívű, értelmiségi nyavalygás.) Nincs itt az idő – vagyis itt van, de nem a szkeptikusok ideje.

Most győzött a narancsos forradalom és ez olyan, mint egy film. Viktor megszabadul a liberálisoktól, egykori mestereitől - tudjátok azoktól a gonosszá lett emberektől, akikkel együtt lógott anno, még mielőtt átállt az erő másik, az igazi oldalára. Liberálisok - akik évekig az a bizonyos farok voltak a szoci kutyán, ami mindig csóválódik - most a süllyesztőbe kerültek kutyástul, farkastul. Velük egy darabig nem kell számolni. Nekünk a népnek - merthogy ez népakarat , semmi kétség – ez csak jó lehet, gondolom. Az a nagy szabadság, fegyelmezetlenség, rendetlenség meg minden vitte romlásba az egész szép hazánkat. Meg a sok lopás, ugye – ami addig elképzelhetetlen volt ott a húsosfazék körül. Mert a gonoszok uralma előtt itt minden rendben volt. ( Az állami gazdaságok már nem kellettek senkinek, így vitte, aki gondot akart magának. ) Az volt a jó világ, senki nem akarta a szocikat, soha – csak legutóbb csúnyán félrevezettek minket, amikor választani kellett. Ferenc ugyan később meggyónta bűneit egy Balaton-parti kápolnában - de valahogy kiszivárgott a bizalmas beismerés – és erre nem voltunk felkészülve. Nekünk magyaroknak nem kell olyan vezető, aki gyengeségében őszinteségi rohamra ragadtatja magát. Miféle politikus az ilyen? Nem erre vágyunk! Most is volt egy ilyen - ez a bajuszkirály. Mondta a sok realitást, meg valami értelmiségi hablatyot. Semmi ismert szó, mint a - magyarok, haza, árulók, Trianon, tolvajok, hajrá - nem volt a tanári dumájában. Csak ez a tanár-uras izé, ez a nagy esze jobban tudja vaker. De most vége a cudar korszaknak, most már minden rendben lesz.

Vesztesnek meg kell lenni – mert különben ki a fene tudná kik nyertek. Hiába jött nagy bajusszal a segítség - a Fórum elbukott. Tartotta magát derekasan, ellent mondott évekig a narancs darálónak – most aztán baszhatják. Nézzétek meg például Zsoltot – látjátok, hogy vigyorog ( persze csak amikor nincs a nyelve a főnök seggébe ), ezt Ti is megtehettétek volna fórumos srácok. Ibolyának is csak annyit kellett volna mondani - független vagyok én is, mint Pál és István – és akkor egy alelnöki szék csurrant cseppent volna, ahogy az ilyenkor szokott. Most már ugye - késő ezen mélázni. A liberálisok még visszanyúltak a szarból - amiben már nyakig ültek - és magukkal rántották régi riválisukat a fórumosokat is. Így helyes. Nincs szükség ezekre a rendszerváltókra. Hol van az már különben is – és aki még számít már mind narancs mezben játszik.

A szélsőségesektől sem kell már úgy félni, mint azt gondolták sokan. Bár az még mindig lehet, hogy az ország kétharmada Jobbikos – de ezt továbbra sem tudják magukról – és lehet, hogy ez így is marad. A céljukat – a radikális változást – elérték, bárhol parkolhatnak gond nélkül, büntetlenül – és most már nem csak a főnökasszony, hanem néhány rohamosztagos kiscserkész is – aki tagja a kemény magnak. Az sem meglepő, hogy a külső kerületekben és néhány távoli faluban mennyire bejön ez kakastollas bakancsos idea. Valamit sürgősen tenni kell, mert ezek a túlképzett belvárosiak és a sok budai úri diák még nem osztja ezt a mentés-sújtásos-bakancsos divatot. Sőt. Ezek képesek voltak a zöldekre szavazni. ( Talán ha zöld-fehér lenne, de nem - ezek nem fradisták.) Most még fű zöldek és kender magosok, de majd idővel megtudják, hogy a kannás-bor és a pancsolt vodka hozza felszínre az igaz nemzeti érzéseket. És nem kell egy mondatban annyi szót használni, mert a nemzeti érzésű hallgatóság elveszti a fonalat.

Szóval győztünk és ez a lényeg!

Biztos lesznek – persze csak kevesen – akik fanyalognak majd, meg Tamáskodnak. Láttam, már másnap este az atévében csúnyán provokálni akarta az a tudálékos firkász-lány debreceni helytartónkat – tudjátok, akit lefestettek nemrég lóháton. Ott gecizett vele a spiné, hogy tudja-e alelnök létére, miket mond és miért a párt-igazgatója. Hát, honnan ismerné azt az embert – ő csak alelnök. Ahelyett, hogy gratulált volna a győzelemhez, mosolyogva a családról kérdezett volna - benyalt volna rendesen, ahogy azt más médiákban már ideje korán elkezdték és gyakorolják rendesen – ez nem. Mondanom se kell, nincs is rajta a listán. Hogy melyik listán? Azon, amit legálisan gyűjtöttünk, vettünk, szereztünk.

Új arcokra, tiszta kezekre szükség van – igaz nem sokra. Végre vagyunk elegen, mindenki vitt magával még egy embert. Volt olyan baráti társaság, amelyik több ezer főre duzzadt hírtelen. Miért - van ilyen – nem? Ezért is csinálták ezt az új rendszert, hogy a spontán szerveződő baráti körök egy helyen szavazhassanak. Ilyenkor az egész napot együtt töltjük. Haleluja a templomba, finom vasárnapi ebéd a nagyinál, majd gyerekekkel irány a park – hoppá, elszaladt az idő – gyerünk szavazni, mindjárt fél hét. Még szerencse, hogy egy narancsos javaslat lehetővé tette az átjelentkezést egy másik szavazókörbe. Így együtt lehetett egész nap ez a nagy család – mert mi magyarok egy nagy család vagyunk ismét. És milyen nap volt! Az eredményhirdetés után az ünneplés - az új korszak előestéjén – bánhatod, ha kimaradtál – de két hét múlva bepótolhatod.

Hajrá magyarok!

Fordítást vállalok

Egy új rovatot indítok – az élet szülte rá az igényt. Ide születtünk és itt élünk a planétának ebben az eldugott szegletében. Itt egy periférikus nyelvet beszélünk, amit a világon alig több, mint tiz millió ember ért. Illetve még ezek sem értik egymást, ezért muszáj mindig érthetően, magyarul beszélnünk. Ha ehhez az kell, hogy lefordítsuk a mondandót magyarról magyarra – hát legyen.

Álljon itt példaképpen és rovatindítónak egy politika és napi aktualitást nélkülöző iromány fordítása. ( hogy aztán rátérjünk a súlyos mondandókra – mellébeszélésekre, ködösítésekre - merthogy ezek miatt van az egész)

Petőfi Sándor: János Vitéz ( részlet )

Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.

Történetünk elején kiderül a helyszín és az évszak. Ebben a közegben feltűnik az első szereplő, akiről feltételezhető, hogy dacol az elemekkel és jellegzetes szőrős munkaruhájában leledzik.

Szerelem tüze ég fiatal szivében,
Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.
Faluvégen nyája mig szerte legelész,
Ő addig subáján a fűben heverész.

Szerelmes fiatalemberről van szó, aki még a munkáját is kész elhanyagolni érzelmi hullázásai okán. Pedig az a munka nem tűnik bonyolultnak. Védőfelszerelésül is szolgáló ruházatát önhatalmúlag eltávolítja - és indokolatlan szennyeződésnek is kitéve azt - nem a rendeltetésének megfelelően tárolja.

Tenger virág nyílik tarkán körülötte,
De ő a virágra szemét nem vetette;
Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak,
Bámuló szemei odatapadtanak.

Nincs botanikai érdeklődése az ifjúnak …

De nem ám a patak csillámló habjára,
Hanem a patakban egy szőke kislyányra,
A szőke kislyánynak karcsu termetére,
Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére.

… ellenben életkorának megfelelően - nem titkolt, erős szexuális vágyakozással telített - vonzalmat érez egy ifjú hölgy iránt - akit fizikai munkás és meglehetősen egészségtelen munkakörülmények között végzi dolgát. A történet ezen szakában főhősünk még akár pedofil kukkoló is lehetne – de ez az abszurditás az események előrehaladtával tisztázódik. Addig csak marad a kötelesség szegés!

Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva,
Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba’;
Kilátszik a vízből két szép térdecskéje
Kukoricza Jancsi gyönyörűségére.

A szöszi – valószínű felismervén a helyzet adta fülledt erotikától sem mentes mivoltát - még rá is játszik egy kicsit a dologra. Ez a magatartás megbocsátható ebben a szituációban - mert ugyan ledér e tevékenység - a rábízott munka eredményességét ez a nem befolyásolja.

Mert a pázsit fölött heverésző juhász
Kukoricza Jancsi, ki is lehetne más?
Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza,
Iluska az, Jancsi szivének gyöngyháza.

Most már tudjuk nevét a kötelezettségeit nagyvonalúan kezelő, vágyakozó fiatalembernek és a kacér munkás-hölgynek. A történelmi nevek igazolják, amit a már sejthettünk - a szereplők egyszerű származásúak, alacsonyabb néposztálybeliek.

„Szivemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája!”
Kukoricza Jancsi így szólott hozzája:
„Pillants ide, hiszen ezen a világon
Csak te vagy énnekem minden mulatságom.

Vesd reám sugarát kökényszemeidnek,
Gyere ki a vízből, hadd öleljelek meg;
Gyere ki a partra csak egy pillanatra,
Rácsókolom lelkem piros ajakadra!”

Hát dumája az van! Nem is kell sokat görcsölnie hősünknek, hogy buja akaratát ráerőltesse erre a jámbor hajadonra. A "nem találkozhatnánk meló után? " vagy a " valamelyik nap együtt ebédelhetnénk", esetleg " elmehetnénk egy moziba a hétvégén" közhelyes közeledési patronokat teljesen kiiktatva udvarol barátunk.

„Tudod, Jancsi szivem, örömest kimennék,
Ha a mosással oly igen nem sietnék;
Sietek, mert másképp velem rosszul bánnak,
Mostoha gyermeke vagyok én anyámnak.”

Ezeket mondotta szőke szép Iluska,
S a ruhákat egyre nagy serényen mosta.
De a juhászbojtár fölkel subájáról,
Közelebb megy hozzá, s csalogatva így szól:

„Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlicém!
A csókot, ölelést mindjárt elvégzem én;
Aztán a mostohád sincs itt a közelben,
Ne hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen.”

Kicsalta a leányt édes beszédével,
Átfogta derekát mind a két kezével,
Megcsókolta száját nem egyszer sem százszor,
Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor.

Sikerül - a felelősség teljes hiányával küzdő ifjúnak - munkája elhanyagolására rávennie a szőke macát és bizonytalan kimenetelű vállalati kapcsolatot kezdeményeznie. A pornográfiától sem mentes munkahelyi légyottra még csak nem is „ebédidőben” kerítenek sort. E meggondolatlan, hormonok diktálta cselekedettel nagyon leszűkítik az amúgy is szigorú munkahelyi vezetők - eseményekre történő reagálásának mozgásterét.

A második részben ( most már csak tömören ) annyi történik, hogy az ifjú csellengő leány munkaadója - egy idős hölgy - kérdőre vonja a ( munkahelyen és munkaidőben )paráznaságon kapottakat. A fiatalember - ekkor minősíthetetlen hangot megütve - szidalmazza az idős asszonyt, bántalmazással és házának felgyújtásával megfenyegetve azt.

Hát, valahogy így gondolom!

Zsaruk és csirkefogók – avagy a bűn nyomában papírral és ceruzával

Őriznek és védenek a rendőrök Óbudán – de leginkább dokumentálnak. Íme a példaértékű történet. ( Egy eset, 6 magasan képzett rendőr, sok papírmunka – mesélem.)

Néhány napja a házunkba - társasház Óbudán – rossz fiúk jártak, setét szándékkal. Az éj leple alatt kifeszegették a bejárati ajtót – amit minden évben egyszer kétszer kifeszegetnek.

Nincs ebben semmi meglepő – itt élünk a planétának ezen az árnyasabbik részén – tudjuk mire számíthatunk. Ilyen esetekben a feleségem – aki a közös képviselő, kieséses alapon, mivel senki más nem vállalta. ( Ő húzta a rövidet, cumi neki - megjegyzem, velem is így járt annak idején, és ettől a megtisztelő közösségi megbízatástól éppúgy nem tud szabadulni, mint tőlem.) Szóval a nejem ilyenkor bejelenti a biztosítónak a rongálást, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a társaság térítse meg a keletkezett kárt. Ilyen esetekre találták ki a biztosítást, amihez a lakóházunk is csatlakozott, fizetjük is a díjakat rendesen. A kárszakértő ekkor kijön, jegyzőkönyvez, fényképez – felveszi a feleségem adatait és elküldi őt a rendőrségre feljelentést tenni – mert kár ide vagy oda - egyből fizetni nem akar. ( A biztosító szemében nem vagyunk jó partner, mert nem csak a díjakat fizetjük, mint rendes ügyfél – ahogy azt Ők szeretik - hanem elvárjuk a kártalanítást baj esetén. )Tudja a kárszakértő, a rendőr és mi is – hogy nem fog történni más, csak születik majd egy papír, miszerint a tettes ismeretlen, nyomozás lezárva. Ekkor a biztosító – mint kinek mogyoróit csavargatják – rosszkedvűen fizet. ( Közben a feleségem kétszer elkéredzkedik a munkából és kivesz egy szabit – a közösségi ügyek intézése végett. )

Ezen a szép őszi nap éjjelén a zsiványok körbejárták az emeleteket – lakásajtókat feszegettek, sikertelenül. Általában be vannak csukva, néhol még kulcsra is zárva – nem beszélve a lakókról, akik zöme e kései órán otthonában leledzik, alussza békés álmát, míg az ajtónál motoszkáló ebben meg nem zavarja. Ekkor a zsiványok lehúznak a pince szintre, itt alszanak a kocsik és a elfekvő tárolni valók. Sorba bekukkantanak a tároló helységekbe, nem törődve a kulcsra zárt ajtókkal. ( A tavalyi akció során fogták a sporttáskám – benne a teniszcuccommal – majd a szomszédom kuckójából elemeltek cc.60 palack kiváló és különleges bort. Még mondja valaki, hogy „megélhetési bűnözők”. Finom urak és hölgyek jó ízléssel, akik márkás teniszholmik és díjnyertes borok megszállottjai. Nem bűnözők, szenvedély betegek. )

Mivel az értékes holmit már tavaly elvitték most csak a szomszédom robogóját találták használhatónak. A vastag lánc, amivel ki volt kötve egy oszlophoz azt sugallta a haramiáknak – persze vidd csak el, nekem már nem kell, semmi baj, veszek majd másikat.

Másnap aztán – mivel a szabik elfogytak – munka után szalad a asszony a rendőrségre megtenni a kötelező bejelentést. Két kiválóan képzett rendőr felvette a feleségem adatait és intézkedtek – kiküldik a járőrt, aki ellenőrzi a nejem szavahihetőségét. Jön két másik törvényőr, meggyőződnek, jegyzőkönyveznek – és felveszik a nejem adatait – majd kiküldik a helyszínelőket, mert ehhez az ügyhöz már ők kellenek. Legyen kéznél a telefon, mert a fiúk elfoglaltak, bármikor jöhetnek – jöttek is éjjel kettőkor. Hálóingre mackónadrág, le az utcára éjszakai fényképezés, jegyzőkönyv. Kell még a robogó tulajdonosa is – hát felkeltik, egy darabig nem tudja miről van szó – még azt sem, hogy fiú vagy lány. Ekkor az amúgy jámbor szelíd lélek asszonyom – tudjuk be ezt az álmatagságnak, a kései órának, vagy annak, hogy nem rendszeres nézője a Helyszínelőknek – kérdezi a biztosurakat : Muszáj ezt most és így? Nem lehetne holnap … napközben... gondolom, most úgysem mennek már a betörők után … én csak úgy ...

Huhh! … ezt nem kellett volna.

„Ez az eljárás menete” válaszolták - és felvették a feleségem adatait.

Száll a magyar dal

Hagyomány teremtődött, mostantól minden év szeptemberében száll majd a magyar dal. Igazán remek dolog, jól van ez így. Magam legalább annyira imádom a magyar dalokat, mint a a külföldieket. Sőt - foghíjas idegen nyelv ismeretek okán - még jobb is, hiszen értem és énekelhetem is – a gyönyörű „magyar szöveget”. ( Már amelyik érdemes rá, mert a „ Báj báj london don gudbáj” vagy a „ sárika egy kicsikét butácska” förtelmek – és még jó pár egyéb - jobban szól valami idegen nyelven.)

Geszti szerint, amíg énekel valaki addig sem csinál semmi rosszat – és lelkemből beszélt. Persze volt más – akik megszólalt a témában – és tudott nagy marhaságokat összehordani. A „szerzők egyletének vezetője” ( elnézést kérek tőle, hogy sem az ő nevét, sem a bandáét, akikkel évek óta munkálkodik megjegyezni nem tudtam ) elmondta véleményét - hogy nagyon el van nyomva a magyar dal, a rádiók csak külföldi előadókat játszanak. Ellent kell mondjak – játszanak magyart is csak mindig ugyan azt. ( Edda, Cserháti, Demjén - és valamiért tőlük is mindig a könnyebben felejthető darabok kerülnek de az éterbe. ) Tényleg szűk a keresztmetszet – kicsi a merítés.

Eszembe ötlött - e felvetés kapcsán - kamaszkorom, amikor a kedvenceimet szintén nem játszották a rádiók – sőt, még lemezük sem volt. Mégis ismertük őket. Az összes középiskolás és egyetemista – meg a melós fiatalok - mind betéve ( és betépve ) tudták a Mini, P Mobil, Hobó dalokat. A Beatrice ki volt tiltva több városból, mégis fújtuk a számokat – sokan még a dalok közötti átvezető szövegeket is. ( Erről a korszakról kérdezzétek a szüleimet és nagyszüleimet – tudnának mesélni! ) Hát akkor, hogy van ez a rádiókkal – tényleg ezen múlna?

Szerencsére ezen a napon szállt a dal ( az Őszi BNV-n is) élőben, ahogy kell. Rúzsa Magdira értem oda. Éppen egy nyálkás Máté Péter dalt énekelt - a közönségnek tetszett - marasztalták. Szerencsére, mert ekkor megtudtam, hogy milyen jó hangja van – elénekelt egy AC-DC dalt az országútról, ami a pokolba tart. ( magyar dal ünnep ide vagy oda – ennek volt a legnagyobb sikere ) Majd egy másik jó hangú és formás csaj is énekelt – műsorában neki is volt egy magyar dal - egy filmsláger. Lala viszont csak magyarul énekelt - sőt nagyon magyar is volt, amikor a honfoglalós nótával borzolta az ízlést. Gáspár alatt aztán kiürült a platz – pedig tényleg szar volt. Igazi felüdülést a fülemnek és zsigereimnek - az énektanár - ifjabb Éliás jelentette. Funky a javából és még magyar is! A csúcs – jól szerkesztve a programot - ( záróakkordként ) a Bikini koncert, Lukács Peta gitározásával. Na ez - beszarás jó volt! Ez a srác nagyon tehetséges – hagyták is az unott öregek sokat játszani - jól tették.

Otthon aztán, kapcsolom a tévét – még mindig szól a magyar dal. Padödö énekli „ száll a 424-est”. Tiszta gáz. Az egyik duci hölgy mindig megbökte a másikat – mert az sem a szöveget nem tudta pontosan, sem a belépéseket. A zongoránál Zsoldos ráncolta a szemöldökét, szegény Cseh Tamás meg csak forgott és forgott frissen hantolt sírjában – a magyar dal ünnepén.